Egy bögre forró csokoládé

Idegenekből lett ismerősök

Teljes mértékben hiszem, hogy bizonyos emberekkel nem véletlenül találkozunk. Lesz, aki azáltal, hogy csalódsz benne, megtanít valamire. Megtanít hogy légy erős, hogy bízz magadban, és hogy hagyatkozz csakis magadra. Lesz, akit azért sodor az élet az utadba, hogy biztasson, s azáltal, hogy megtölti szívedet szeretettel, újra megtanít téged hinni a csodákban. Lesz, aki észrevétlenül változtatja meg utad irányát, s lesz, aki visszatérít arra az ösvényre, amelyik a boldogság felé vezet. Szinte minden embernek, akikkel életed során találkozol meghatározó szerepe lesz az életedben.  

Igaz, hogy írországi kalandom most sem úgy alakult, ahogy elterveztem, de megismertem két csodálatos embert, akikre teljes szívemből felnézek. Ez a két ember a legönzetlenebb szeretettel töltötte meg minden percemet, az ajtó mindig nyitva állt előttem, az asztal terítve, és mindig kedves mosoly fogadott. Igazán a szívemhez nőttek, és azt hiszem, mondhatom, hogy én is közel kerültem hozzájuk. Idegenekből lettek ők ” a második családom”, és szavakkal nem tudom leírni, hogy mennyire hálás vagyok nekik mindenért, amit értem tettek. Életem végéig emlékezni fogok rájuk! 

 

Csoda

Sokszor gondolkozom, hogy milyen ember is vagyok. Makacs és önfejű, akár édesapám, akitől az állatok és a természet iránti szenvedélyes rajongásomat is kaptam. Emlékszem, amikor még kisebbek voltunk az öcsémmel. Odakint hatalmas jégvihar tombolt, egyszer csak édesapám megjelent egy galambbal a kezében. Fészket csináltunk neki, etettük, itattuk, míg helyre nem jött. Talán itt kezdődött, nem tudom pontosan, de azóta is megmentek, legalábbis igyekszek ápolni minden egyes beteg vagy sérült állatot. Legszívesebben az összes kutyát befogadnám a menhelyekről, és mindenféle állatot tartanék a ház körül. Gyerekként csodálom a pillangókat, a napfényben megcsillanó pókhálókat, imádom hallgatni a madarakat, és a fenyők illatát. Még órákig sorolhatnám, milyen apró és egyszerű dolgokért vagyok képes rajongani. Ami sok embernek semmit mondó, az nekem  egy apró csoda. Becsületes, és szorgalmas vagyok, akárcsak édesanyám, aki a legonzetlenebb és legszeretetreméltóbb ember, akit csak ismerek. Ők azok, akik erőt adnak, mikor elgyengülök, biztatnak, amikor én már feladni készülök, és hisznek bennem, amikor a legjobban szükségem van rá.

#art #tree #bird #birds #water #color #profile #girl #woman by rebekah

Szárnyak nélkül

Írországi kalandom, bármilyen hihetetlen is néha, de a végéhez közeledik. Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Egy idő után az ember elkezd kötődni, állatokhoz, emberekhez, tárgyakhoz, csupán a látványhoz, amely mindennap körülvesz minket. Nem szégyellem, hisz ettől vagyok igazi emberi lény. Szeretek, néha túlságosan is. Tiszta szívvel, és naivan.

Hogy a következő tettem, ami már egy ideje megfogalmazódott bennem hogyan alakul majd, nem tudom. Egy dologban vagyok csupán biztos, hogy lesz valahogy. Mert mindig van valahogy. Látom magam. Látom, amint izgatottan hajtogatom a ruháimat a bőröndbe, szépen elpakolva mindent. Izgatottan, akár egy utazásra készülődő kislány. Utazás. Megmagyarázhatatlanul csodálatos, ahogy eltölti testem ezzel az érzéssel. Ezzel a lázas lelkesedéssel, új reményekkel, hittel. Kutatok, keresek, hogy mit, talán magam sem tudnám megfogalmazni. Ez a folytonos kényszer hajt engem előre, ez az, ami időről időre életet lehel belém.

Azt hiszem vannak emberek, akik eltökéltek, hogy repüljenek. A tény, hogy a teremtő nem ajándékozta meg őket szárnyakkal, csak egy aprócska részlet, mert enélkül is megtanulnak repülni.

  

Flying bird swing-

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!