Egy bögre forró csokoládé

Csoda

Sokszor gondolkozom, hogy milyen ember is vagyok. Makacs és önfejű, akár édesapám, akitől az állatok és a természet iránti szenvedélyes rajongásomat is kaptam. Emlékszem, amikor még kisebbek voltunk az öcsémmel. Odakint hatalmas jégvihar tombolt, egyszer csak édesapám megjelent egy galambbal a kezében. Fészket csináltunk neki, etettük, itattuk, míg helyre nem jött. Talán itt kezdődött, nem tudom pontosan, de azóta is megmentek, legalábbis igyekszek ápolni minden egyes beteg vagy sérült állatot. Legszívesebben az összes kutyát befogadnám a menhelyekről, és mindenféle állatot tartanék a ház körül. Gyerekként csodálom a pillangókat, a napfényben megcsillanó pókhálókat, imádom hallgatni a madarakat, és a fenyők illatát. Még órákig sorolhatnám, milyen apró és egyszerű dolgokért vagyok képes rajongani. Ami sok embernek semmit mondó, az nekem  egy apró csoda. Becsületes, és szorgalmas vagyok, akárcsak édesanyám, aki a legonzetlenebb és legszeretetreméltóbb ember, akit csak ismerek. Ők azok, akik erőt adnak, mikor elgyengülök, biztatnak, amikor én már feladni készülök, és hisznek bennem, amikor a legjobban szükségem van rá.

#art #tree #bird #birds #water #color #profile #girl #woman by rebekah

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!