Néha jön egy mélypont, amikor morcos vagy, mert semmi sem úgy sikerül, ahogy azt szeretnéd. Amikor, mindenkit utálsz, és nincs kedved sem beszélgetni, nem hogy még mosolyogni emberekre. Velem is ez történik most épp. Kicsit padlóra kerültem. Tudom, hogy sírnom kell. Csak kiengednem magamból ezt a sok feszültséget, ami itt felgyülemlett bennem, de csak nem tudok. Egyszer csak megpillantom édesanyámat, aki rám mosolyog, és tessék. Potyognak a könnyeim. Megy a szájbiggyesztős sírás. És csak sírok, és sírok, de közben jó érzés fog el. Megkönnyebbülök. Sokkal jobb. Csak ez kellett. Látnom Őt. A legjobb barátomat, a lelki társamat, akivel szinte földöntúli módon, a legszorosabban kapcsolódunk össze. Aki csak rám néz, és tudja. Én meg hiszek neki.

Ez az angyali teremtés a legcsodálatosabb anya számomra. Akinek, minden egyes porcikáját teljes szívemből szeretem, sőt még annál is jobban. Aki felnevelt, de nem csak, hogy felnevelt, de ezt a legvarázslatosabban tette.

Köszönöm!

Boldog Születésnapot, Anya!

Szeretlek nagyon!!!