Uj evet kezdtunk. Ilyenkor, gondolom az emberek tobbsege, mint minden evben altalaban nagy elhatarozassal vag bele a tervek szovogetesebe. Ezzel valahogy igy vagyok en is. Persze az elcsepelt fogadalmak mellett, uj gondolatok jutottak az eszembe. Peldaul, hogy ideje nekilatni a konyvemnek, de ez nem is olyan egyszeru. Nehez megmondanom, hogy mirol is szeretnek irni valojaban, meg hogy milyen formatumban. Szeretnem, hogy legyen valami maradando, amire buszke vagyok.

Igyekszem uj helyekre is ellatogatni. Naposabb helyekre. Eleg volt az esobol egy idore. A londoni verszivas utan jo lenne valami szivetmelengeto vegre. A listamon van Olaszorszag, Lengyelorszag, es Nemetorszag is.

Persze ott van az uj otthonunk is, amit mindig lehet szepitgetni. Mindig jonnek ujabb, meg ujjabb otletek, hogy mikent tudnank meg tokeletesebb csodalakot varazsolni belole. 

Ujra kikotottem Irorszagban, meg marcius vegeig. Hogy mi hozott ide vissza, nem igazan tudnam megfogalmazni. De jo volt ujra latni mindenkit. Talan a nagyszuloknek orulok a legjobban. Ok azok, akik otthonna varazsoljak nekem ezt a helyet, es akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzam. Azt mondjak Isten ajandeka vagyok, es mennyire halasak, hogy visszajottem, en meg alig birok a konnyeimmel, mikor ezeket hallom.

Talan tulsagosan erosen ragaszkodok hozza, hogy megtalaljam a helyem ebben a vilagban. Ideje megtanulnom hinni. hogy elobb-utobb meg fogom talalni azt az utat, amit nekem szantak, es elveszni a jelen pillanataiban.