Ébren  tart éjszakánként, a gondolataim közt rejtőzködve alattomosan teszi nyugtalanná minden egyes percemet. Ez az érzés, ami napról napra erősödik, aztán egyszer csak elhalványul. Egy zene szám, egy ismerős hang, az a rég nem látott mosoly a képen, és újra kezdődik minden elölről. Újra és újra. Nem vártam, nem kértem, nem akartam, mégis egyszer csak itt termett. Itt az emlékek között, a gondolatok között, a szívemben. 

Érezni akarom a jelenléted, hallani akarom minden egyes lélegzetvételed, s tudni azt, hogy az a kötődés, az a csodás emberfeletti érzés még igen is valós, és él. Hogy az, ami kéretlenül csakúgy megjelent, ami láthatatlan volt, mégis érezhető, még nem tűnt el teljesen. Benned is, és bennem is ott motoszkál. Ha rejtve is, de ott van.