Mert van, amikor meg kell tenned azt a lépést. Ha nem megy, hát nem megy. Ne erőltesd,  mert felesleges. Ha nem érzed jól magad, abban a bizonyos helyzetben, csak lépj tovább. Persze az első gondolatod az lesz, hogy már megint nem úgy alakult, ahogy eltervezted, de ne aggódj miatta, nem lehet minden tökéletes. Ne bukásként, vagy kudarcként éld meg őket. Hisz még mindig két lábbal a földön állsz. Csak tudod, hogy menned kell….megint. Olyan ez, mint aprócska kövekből kiépíteni az utat a boldogsághoz. Az utat, aminek a végén megtalálod önmagadat. Lesz majd, amikor a kövek kicsit félre csúsznak, lesz olyan is, amikor felsértik a lábadat. De amikor az út közepén állva megállsz és megfordulsz, az eddig kiépített részt fürkészve, büszkén fogsz majd mosolyogni rá, mert tudod, hogy ezt mind, a két kezeddel te hoztad létre. Ne mások véleményére hallgass. Bízz magadban, bízz benne, hogy képes vagy rá. Mert miért maradnál egy olyan helyen, ahol nem vagy megelégedve, ahol nem vagy igazán, tökéletesen boldog?! Hisz mindannyian kutatunk, nem igaz? Kutatjuk a szerelmet, az igaz barátokat, a tökéletes munkahelyet, és azt a számunkra megfelelő helyet, ahol egy nap majd letelepszünk. Hisz ez így van rendjén. Ez hajt minket előre, és ez ad erőt életünk egy újabb szakaszának kiépítéséhez.